Szakirodalmi ajánló a könyvtár 2.0 a szerzői jog és a nyilt hozzáférés kapcsolatrendszeréről

Lisbet Rausing, (aki egy patinás svéd család sarja, s maga is sokat áldoz mecénásként a kulturális örökség védelmére) érdekes cikket jelentetett meg a The New Republic című folyóiratban Egy új Alexandria felé, elképzelések a könyvtárak jövőjéről (Toward a New Alexandria- Imagining the future of libraries) címmel.  Ebben rámutat arra a képtelen helyzetre, hogy a közpénzből finanszírozott kutatások publikálásának haszna jórészt a kiadóvállalatoknál csapódik le. A közpénzből finanszírozott kutatások publikációit a könyvtárak ugyanis szintén közpénzből vásárolják vissza.  A fogyatékos szerzői jogi szabályok az egyetemi könyvtárakat elefántcsonttoronyba kényszerítik. A bölcsész és társadalomtudományok 20-21. századi eredményei pedig elérhetetlenül porosodnak a raktárak mélyén, aranyáron mért papír alapú publikációkban, vagy akár publikálhatatlan árva művekként és  nem tudnak bekerülni a tudomány főáramába. Manapság az információrobbanás korában ez életveszélyes trend, hiszen ami nem tud megjelenni a tág nyilvánosság számára papír alapon sem, pláne nem elektronikusan az kiszorul a most formálódó új információs galaxisból. S ha az akadémiai közösség eredményei nem jutnak el az egyetemet elvégző saját tanítványaikhoz sem (befektetők, újságírók, jogászok, poltikusok, közalkalmazottak) könnyen elérhető módon, akkor a formálódó új információs elit előbb utóbb felteszi a kérdést, hogy mit is csináltok ti voltaképpen, s miért kapjátok a kutatói fizetéseteket s a kutatási támogatást? Hiszen ma az az általános gyakorlat, hogy aki nem marad bent az egyetemen dolgozni kutatni, attól a végzésekor azonnal megvonják az összes copyright alapú saját tulajdonú vagy előfizetéses belső és külső erőforrás használati jogát. Jelenleg a zeneiparban legalább kialakult az Itunes  úttörő ellegével néhány sok kicsi sokra megy alapon működő üzleti modell. A tudományos publikációknál ott tartunk, hogy a külső felhasználó számára elérhető JSTOR cikkek átlagára 17-20 dollár között van. Nincs működőképes, könnyen használható, és stabil nyereséget hozóan is a felhasználók számára olcsó üzleti modell a tudományos információk terjesztésére.  Ha az akadémiai közösség nem képes haladni a korral, a JSTOR és a hasonló tudományos adatbázisok nem válnak összeköthetővé a wikipediával, s más nyílt referensz  szolgáltatásokkal akkor az akadémiai eliten kívül lévőket kizárjuk bármiféle érdemleges kutatási lehetőségből. S akkor jön a kritika, hogy a wikipedia nem eléggé tudományos. Az egyetemek agorafobiája (rettegés a nyilvános társadalmi térben való megjelenéstől) szörnyű önbeteljesítő jóslattá válhat! Miközben elemi érdekük kellene legyen, hogy a bölcsész és társadalomtudományok kutatási eredményei részeivé váljanak az egyre inkább kereszthivatkozásokkal összekötött, s egyre inkább tudományos értékűvé váló webes közösségi univerzumnak. A tudományos közösségnek és a könyvtáraknak közösen kellene paradigmát váltaniuk.