|
most kezdődik a sehovase út,
túl a karokból vetett hurkon, te katonád voltam Uram, és az te seregedben jártam. Ágh István: Balassi |
nem láttam még süvegcukrot
de ízleltem melled édességét elfekszem a szerelemben könyörgök néki Ágh István: Balassi Szép magyar komédiájára |
||
|
Én költő nem voltam, én csak énekeltem,
amit fülembe fútt a szél nagy futáson; száz ló is kidőlt alólam – elsirattam, és elsirattam – mert fájt – a dalolásom. Csiki László: Balassi |
Az alszegi úton riadalom támad.
Fut apraja, nagyja: hegedősök járnak! Pedig csak egy szál jött széles nagy Egerbe Az is rongyos poros, – kucsmája leverve – Bizony megérdemli, hogy könnyet fakasszon: Bizony kikacagta az egri nagyasszony Szépséges, szerelmes Losonczi nagyasszony. Emőd Tamás: Históriás ének Bús Bálint Deákról |
||
|
Hol vagytok jó végváriak, kevélyen
cikázó sólymok, korhely cimborák? Áldomásaink ízét most is érzem, veszett vágtánk bennem dobog tovább… Garai Gábor: Balassi |
hogy megmutassa a horizontot
annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a tót lovast a surlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot Géczi János: [78. veszprémi naplemente] |
||
|
Tanulhattak tőle
Versíró apáink. S az ő ütemére Vert szívetek vére Kuruc katonáink. Gellért Oszkár: Ének a négyszázéves Balassáról |
Bolondság – mit! – haza?
bogas perek világa, acsargó farkasok közt a marásokat állva, sebzetten, csalva, bántva élni, ez a haza? Gömöri György: Balassi Krakkóban |
||
|
emlékül írtam ezt a magyar Amphionról
aki szép zsoltárok s vitéz dalok mellett latrikánus nótát szerzett s pöngete vígan amíg csak telt erejéből s gerince húrjaiból Gömöri György: Jegyzet Balassihoz |
Elhagytalak, hogy elérhesselek:
karomba kapjalak! Illyés Gyula: Három költői katona-levél a kedveshez |
||
|
Bálint Esztergomból Céliához
Havas mezők. Hajnali holdvilág. Balkéz felől – húnyt szemmel látni csak – Erdély vörösen lángol. A sötét völgyön át puhán csöngésein szalad csupán a szán. Illyés Gyula: Kormos képek a magyar múltból |
…„Ne méla daccal
vicsorogj, de két kézre harccal; halj meg, ha kell és győzd halállal – ne az igazság kardlapjával!” Jankovich Ferenc: Az esztergomi tetőn |
||
|
Drága szép aranyhalacskám,
tarka tollú madaracskám, erdőm legszebb őzikéje! Forró sóhajtozásomat, nagytüzű lángolásomat tested semmiképp se félje; esdeklő kérlelésemet, kérlelő esdeklésemet lelked ugyan ne ítélje! Jékely Zoltán: Balassi módjára |
Mily messzi, messzi vagy már
Hazám, Annám, víg ifjúságom, Reményem, életem. Messzebb, mint az égi hold S éji álom! Juhász Gyula: Bujdosó Balassi |
||
|
Ő a magyar lírában egyesíti
A földi és a mennyei szerelmet, Egén Erosz ívét büszkén feszíti És benne a múlt és jövő felelnek. Juhász Gyula: Magyar költészet epigrammokban |
Ha int: ujja hegyén a fény kiserked,
s a verseket, miket gyötrődve szerzett, magasba küldi, mint a darvakat. Képes Géza: Esztergom alatt |
||
|
A cefre, szőlőfürtök mocska, szennye
pálinka lesz: tüzes és tiszta íz; föld, levegő, fény zamata ég benne – Ily tömény mámor az ő verse is. Képes Géza: Az Óceánum mellett |
Vigadtam vígan, erőm pazalva,
mint lángban levét kiforró nyers fa: tettem, versem számadás Keresztury Dezső: Mikor Esztergom alatt halálát várta |
||
|
Bátor mint szarándok benned szentül járok
Morzsolván egyre téged Mint vezeklő vétek benned nem ösmérek Bűnt kezdetet se véget Kovács András Ferenc: Kiket Júliáról szerzett (Altera inventio: Júliáról) |
Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan
Sírok, de könnyemet ontom haszontalan, Erdőn, bércen, völgyön bújdoklom úntalan, Segédkart, s hajlékot nem lél boldogtalan. Kölcsey Ferenc: Balassa |
||
|
Idegen hazában, tengeren túl
Él a költő árván, számüzötten És dalát a kalmárnép nem érti, Honfibúját könnyező szemében. Madách Imre: Balassa Bálint |
Szent vagyok, költő-vitéz, akit sebein át
gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla kátránnyá rontva a vért, de a vers Pelikán, valakihez pirosa áttör időn s ködön. Nagy László: Balassi Bálint lázbeszéde |
||
|
Koszorút sírra, poharat
síriglan a keserű szájra. Balomon sírdomb, Uramisten, jobbomon asszonyka – haláli társaság a lombsárgulásban. Nagy László: Az erdéli asszony keze |
katonád voltam itt
angyalid kürtszaván
táborodba megtérek.
Nagy Gáspár: Esztergomi apokrif |
||
|
Ifjúság, mi lehet
e széles föld felett szebb dolog az ép testnél? Szándék és mozdulat együtt küzd és mulat, mint egy hiten két testvér, s te csak röpködsz, hinta, s könnyen haladsz, mintha vajba mártott kés lennél. Orbán Ottó: Melyben Balassi módján fohászkodik |
És a versezetekkel
olyan csudásan kikövezett (még a gyermeki korban bejárván ottan minden utcát-teret!) Norimberga is jócskán tehet arrúl, vitézek, szép leányok, hogy reám ragadt – üzenem néktek: únásig! – a „szerelem költője” nevezet. Petrőczi Éva: És a versezetekkel… (Balassi Bálint régi-új üzenete) |
||
|
…Szép szólattatásim,
szétszórattatásim, ha mi voltam, elmúltok; minden borzalmatok, s amit rá-adtatok, buborogva túl-fúlt ok; ott lentről megjőve, föld-rész- s esztendőbe: se dulok, se vidulok. Tandori Dezső: Ittenes vers |
Vitézek, mi lehet
E széles föld felett Szebb dolog a végeknél. Hol az sok fájásnak, Esztelen vágyásnak Kopár tája véget ér, Hol kínunk aláhull, S kiszáll ez világbul, Mint a pergő falevél? Tóth Árpád: Vitézek, mi lehet… |
||
|
Csillagok, virágok kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem, Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Utassy József: Ad notam: Balassi Bálint |
Ő volt, kiben a férfi szenvedélye
először markolt zúgó húrokat, s úgy szállt az égre szavainak éle, ahogy kirántott csengő kardokat. Váci Mihály: Balassi Bálint |